Alzheimer-kór

Az Alzheimer-kór a leggyakoribb demenciatípus: az összes demencia mintegy 60-70%-áért felelős. Lényege az agyi idegsejtek fokozatos pusztulása, amely elsőként a memóriáért felelős területeket érinti, majd fokozatosan az egész agyra kiterjed.

A betegség jellegzetessége, hogy a károsodás jóval korábban megkezdődik, mint ahogy az első feledékenység megjelenik. A kutatások szerint az agyi elváltozások 15-20 évvel a diagnózis előtt már kimutathatók.

Amikor a beteg vagy a családja észreveszi a bajt, a folyamat már régóta zajlik – ezért olyan fontos az időben történő beavatkozás.

Magyarországon a becslések szerint 150-200 ezer ember él demenciával, akiknek túlnyomó többsége Alzheimer-kórban szenved. A 65 év felettiek körében az előfordulás 5-8%, a 85 év felettieknél pedig már minden harmadik embert érinti.

A hazai adatok azonban erősen alulbecsültek. A korai és középsúlyos eseteket a családok gyakran az "öregedés természetes velejárójának" tekintik, és nem fordulnak orvoshoz. Szakértői becslések szerint az érintettek legfeljebb fele kap valaha hivatalos diagnózist.

A feledékenység nem az öregedés természetes velejárója. Az egészségesen öregedő agy is lassul, de nem felejti el a saját életét.

Az elöregedő társadalom miatt a betegek száma az elkövetkező két évtizedben előreláthatólag megduplázódik.

Miért olyan súlyos betegség az Alzheimer-kór?

• mert a beteg fokozatosan elveszíti az önellátás képességét: előbb a bevásárlás és a pénzkezelés, majd az öltözködés és a tisztálkodás válik lehetetlenné,
• mert a betegség nemcsak a memóriát érinti: tájékozódási zavar, személyiségváltozás, indulatosság, bizalmatlanság és alvászavar is kísérheti,
• mert a gondozás terhe szinte teljes egészében a családra hárul, ami a hozzátartozók egészségét, munkáját és anyagi helyzetét is felőrli,
• mert az előrehaladott szakaszban a mozgás, a nyelés és a beszéd is károsodik, és a halált leggyakrabban tüdőgyulladás vagy más szövődményes fertőzés okozza,
• mert a folyamat megállítására a mai napig nincs bizonyítottan hatékony gyógyszeres eljárás.

Az Alzheimer-kór korai tünetei:

• a közelmúlt eseményeinek elfelejtése, miközben a régi emlékek élesek maradnak
• ugyanannak a kérdésnek a többszöri feltevése
• szavak keresése, a beszéd elakadása
• ismerős helyen való eltévedés, tájékozódási zavar
• tárgyak szokatlan helyre pakolása

Egyéb lehetséges kísérőpanaszok:

• a korábbi érdeklődés és hobbik elvesztése
• visszahúzódás a társas kapcsolatoktól
• hangulatingadozás, ingerlékenység, gyanakvás
• felborult napi ritmus, éjszakai nyugtalanság
• döntésképtelenség, a megszokott feladatok sorrendjének összekeveredése

A diagnózis felállítása kognitív tesztekkel, képalkotó vizsgálatokkal (CT, MR) és a hasonló tüneteket okozó egyéb állapotok – pajzsmirigy-alulműködés, B12-vitamin-hiány, depresszió – kizárásával történik.

Az Alzheimer-kór okát a hivatalos orvoslás máig nem ismeri pontosan. A legelterjedtebb magyarázat szerint az agyban felhalmozódó kóros fehérjék (béta-amiloid lerakódások és tau-fehérje csomók) pusztítják el az idegsejteket – az azonban máig vitatott, hogy ezek a lerakódások okai vagy inkább következményei a folyamatnak.

A kockázati tényezők között az életkort, a genetikai hajlamot (különösen az APOE4 génváltozatot) és a családi előfordulást szokás említeni – vagyis olyan tényezőket, amelyeken a páciens nem tud változtatni.

Jóval kevesebb szó esik arról, hogy a nagy nemzetközi vizsgálatok szerint az esetek mintegy 40%-a olyan tényezőkre vezethető vissza, amelyek befolyásolhatók: a magas vérnyomás, a cukorbetegség és az inzulinrezisztencia, az elhízás, a dohányzás, a halláscsökkenés, a tartós alváshiány, a mozgáshiány és a társas elszigeteltség.

Az Alzheimer-kórnak jelenleg nincs gyógymódja.

A rendelkezésre álló gyógyszerek (a kolinészteráz-gátlók és a memantin) a tüneteket enyhítik, és néhány hónappal késleltethetik az állapotromlást, de a folyamatot nem állítják meg. Az elmúlt években törzskönyvezett, amiloid ellen ható készítmények szűk betegcsoportban, komoly mellékhatások mellett érhetők el, és a klinikai vizsgálatokban is csak mérsékelt lassulást értek el.

A kezelés így elsősorban tüneti és támogató jellegű: a napi struktúra kialakítása, a memóriát segítő eszközök, a mozgásterápia és a hozzátartozók felkészítése.

Az igazi lehetőség azonban nem itt van. Mivel a folyamat évtizedekkel a tünetek előtt elindul, a befolyásolható kockázati tényezők – a vércukor- és inzulinháztartás rendezése, a vérnyomás kezelése, a rendszeres mozgás, a minőségi alvás és az aktív szellemi és társas élet – időben kézbe véve érdemben csökkenthetik a betegség kialakulásának esélyét.