Gyógyuljon az eltitkolt orvostudomány erejével!
Gyógyuljon az eltitkolt orvostudomány erejével!
Egy igaz történet – valóban megtörtént események alapján.
Azért írom le a személyes tapasztalataimat a vitaminszedésemmel kapcsolatban, hogy segítsek azoknak, akik elvesztek az egymásnak homlokegyenest ellentmondó kijelentések, vélemények, újságcikkek és ajánlások között.
A földi életünk alapvető célja a személyiségünk fejlődése – azért kapjuk a különböző nehézségeket, problémákat, hogy tanuljunk belőlük, megtapasztaljuk a jó és a rossz döntéseink következményeit, és végeredményben jobb, bölcsebb emberré váljunk.
Nem szégyen, ha butának születünk, de végtelenül szomorú, ha ugyanolyan bután halunk meg, mint ahogy születtünk – semmit sem tanulva a több évtizednyi megélt tapasztalatunkból, az életünk során elkövetett hibákból. Sajnos nagyon sok ilyen embert ismerek, a családom tagjai, a barátaim és az ismerőseim között is.
Amikor a legkevésbé számítunk rá, az élet hoz nekünk egy nehézséget, ami próbára teszi a bátorságunkat és a változásra való hajlamunkat. Mindig mondom a rendelésen megjelenő betegeknek, hogy minden betegség, minden testi panasz egy jel – valamit rosszul csinálunk, valamin változtatni kell.
Van, aki keresi a megoldást, levonja a tanulságokat és változtat az életmódján, és van, aki csak vizsgáltatja magát, orvosról orvosra jár, panaszkodik, okolja a családi örökségét, egyre több és több gyógyszert szed, miközben az életminősége és a közérzete folyamatosan romlik.
Én az előbbinek gondolom magam.
Én is, mint minden „normális” orvos, vitaminellenes voltam 25-30 évesen, és semmilyen táplálékkiegészítőt nem szedtem. Majd az élet hozta különböző panaszok megoldásaként évről évre egyre több táplálékkiegészítőt vagyok kénytelen szedni, hogy egyensúlyozzam az „élelmiszerek” folyamatosan romló minőségét és a testem elhasználódását.
2007 tavaszán költöztem Szadára, ahol elkezdtem először kocogni, majd futni. Három évig még féltem a hideg téli időjárástól és csak tavasztól őszig futottam, majd 2010-től minden évszakban heti 4-6 alkalommal kimegyek a szabadba futni.
2011 tavaszán vettem észre, hogy egyre lassabban és nehezebben megy a futás. Először arra gondoltam, hogy elkezdtem öregedni és beindult az öregkori hanyatlás, de egy kicsit korainak találtam ezt 40 évesen.
Néhány hét szenvedős futás után jutott eszembe, hogy talán vitaminhiányom van. Három napi multivitamin-szedés után ismét a megszokott ütemben és könnyedséggel futottam. Utána még két évig próbálkoztam a kúraszerű, 2-3 hónapos alkalmazással, de néhány hónap kihagyás után ismét visszaesett a mérhető futóteljesítményem.
Ekkor találtam rá egy minőségi nagy hatóanyag tartalmú multivitaminra, amelyet az év minden napján azóta is fogyasztok. Attól fogva minden körülmények között – akár a +30 fokos kánikulában, akár a -20 fokos fagyban, süvítő 60-70 km-es szélben – bármikor le tudom könnyedén futni a 8 km-es távot, körülbelül 42-43 perc alatt. Annak ellenére, hogy azóta már közel 15 év telt el.
Az átlagember a normál irodai munka mellett nem érzi, hogy vitamin- és nyomelem-hiánya van, mert nem teszi ki a szervezetét maximális terhelésnek; másrészt a teljesítménye fokozatosan romlott az évek-évtizedek során, és már nem is emlékszik arra, hogy pár évvel ezelőtt többet bírt vagy sokkal jobban érezte magát.
A szadai lakosság évi több száz laborját elemezve bátran állíthatom, hogy a hazai népesség legalább 80%-a középsúlyos vagy súlyos vitaminhiányban szenved. A maradék 20% csak azért nem vitaminhiányos, mert az én rábeszélésemre szed valamilyen multivitamint.
2011 szeptemberében kezdtem dolgozni egy labordiagnosztikai cégnél marketingmanager pozícióban, amelynek igazgatójával és akkori főnökömmel baráti viszonyba kerültem. Ő javasolta nekem Szendi Gábor Napfényvitamin című könyvét, amelyet megvásároltam, lelkesen elolvastam, és 2011 decemberétől elkezdtem fogyasztani a nagy mennyiségű D-vitamint a multivitaminom kiegészítéseként.
Már 1-2 hónap alatt észrevettem, hogy a téli influenzás időszak ellenére egyszer sem fájt a torkom, nem voltam náthás, azóta nem volt mandulagyulladásom, és éveken keresztül egyszer sem kaptam el a kollégáimtól a fertőző betegségeket. Még a Covidot sem sikerült elkapnom – vagy nem tudok róla –, annak ellenére, hogy több száz Covidos beteggel találkoztam a szadai körzetben és idősek otthonaiban.
Több éven keresztül mértem a saját és a betegeim D-vitamin-szintjét, és rájöttem, hogy az egészséges, 200 nmol/l fölötti szint eléréséhez lényegesen több D-vitamint kell fogyasztani, mint azt az orvosi ajánlások javasolják. A szükséges napi mennyiség emelkedik az illető testsúlyának és fizikai aktivitásának növekedésével.
Nekem napi 15-20.000 NE D-vitamint kell rendszeresen szednem, hogy elérjem a 200 nmol/l fölötti szintet, 70 kg-os testsúly és heti 4-6 alkalommal végzett mozgás mellett.
2013-2014 telén még többet mozogtam, hosszabb távokat kezdtem futni, tovább növeltem az erősítő edzés tartamát. Néhány hónap után a nap 24 órájában folyamatos izomláz szerű fájdalmaim voltak, elsősorban a comb és a lábszár izmaiban. Ezek heteken keresztül nem szűntek, és egyre jobban zavartak.
Elkezdtem olvasni a szakirodalmat, és azt a magyarázatot találtam, hogy sportolás vagy fizikai munka során a szervezet több oxigént vesz fel, így több szabad gyök is képződik a szövetekben, amelyek belülről marják szét mind az izom-, mind a kötőszövetet.
A fenti szabad gyököket, amelyek mindenkiben képződnek – még azokban is, akik sosem kelnek fel a kanapéról –, antioxidánsokkal lehet semlegesíteni. Az egyik legjobb és legkönnyebben pótolható antioxidáns a C-vitamin, amelyet napi rendszerességgel és nagy mennyiségben kellene fogyasztani. Például a híres, valódi Nobel-díjas tudósunk, prof. Szent-Györgyi Albert napi rendszerességgel fogyasztott 8.000 mg C-vitamint, és 93 évesen halt meg, vesekő nélkül.
Én 2014 februárja óta napi rendszerességgel szedek 3 × 1.000 mg C-vitamint, az évek óta szedett minőségi multivitamin és nagy dózisú D-vitamin mellé. Azóta csak néha-néha tapasztalok 1-2 napos izomfájdalmat egy-egy új izomerősítő gyakorlat bevezetésekor.
A fenti vitaminok, illetve a magas adagok szükségességét és biztonságosságát a hivatalos orvoslás folyamatosan tagadja. Naponta ijesztgetik a lakosságot különböző cikkekkel és orvosi vagy dietetikusi nyilatkozatokkal:
A fenti ijesztgetések magyarázata igen egyszerű: ha a lakosság egészségesebb lenne, akkor kevesebb gyógyszer fogyna, kevesebb CT-, MRI- és egyéb gépet lehetne eladni, tovább nőne a nyugdíjkassza hiánya, és nehezebb lenne az egészséges embereket félelemben tartani, zsarolni és irányítani – mind a munkahelyükön, mind a politika által.
A legegyszerűbbel kellene kezdeni: a fizikai testünkkel, amelynek ki kell elégíteni a szükségleteit – egészséges táplálkozás, fizikai és szellemi terhelés, megfelelő pihenés, és igen, nagyon sok és rendszeres vitaminfogyasztás, ha már a „modern” mezőgazdaság és élelmiszeripar ilyen moslékkal etet bennünket.
Életmód-betegségeket csak egészséges életmóddal lehet meggyógyítani!
napi rendszerességgel fogyasszon az év minden napján, az élete hátralévő részében, főétkezések alkalmával:
Kezdjen el vigyázni a testére, amiből önnek is, mint mindenkinek, csak egy van!
Ha elég sok embert érdekel a téma, akkor megírom a személyes tapasztalatomat az omega-3 zsírsavval, a melatoninnal és a K2-vitaminnal kapcsolatban is.